Red Rodney
| Red Rodney | |
 | |
| Fotó: Brian McMillen, 1982. | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Robert Roland Chudnick |
| Becenév | Red |
| Született | 1927. szeptember 27.[1][2][3][4][5] Philadelphia[6] |
| Elhunyt | 1994. május 27. (66 évesen)[1][2][3][4][5] Boynton Beach |
| Pályafutás | |
| Műfajok | bebop |
| Hangszer | trombita |
| Tevékenység |
|
| Kiadók | Savoy Records |
| Red Rodney weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Red Rodney témájú médiaállományokat. | |
Red Rodney, (Philadelphia, 1927. szeptember 27. – Boynton Beach, 1994. május 27.) amerikai dzsessztrombitás.
Pályafutása
[szerkesztés]Rodney tizenötéves korától hivatásos zenész volt. Kezdetben Jimmy Dorsey és Benny Goodman swing zenekaraiban játszott, később Gene Krupával, Claude Thornhill-lel, majd 1948 -49-ben pedig a Woody Herman Bandben.
Charlie Parker és Dizzy Gillespie bebop forradalmában vált ismertté. Valószínűleg ő volt az egyetlen fehér dzsessztrombitás, aki velük jelentős szerepet játszott. Parkerrel olyan fontos számokat vettek fel, mint pl.: Blues For Alice, Si Si, a Swedish Schnapps és Back Home Blues. 1949-ben és 1950-ben Charlie Parker zenekarának tagja volt. A Parker Band déli turnéi során „Rednek” kellett nevezni, nehogy bajba kerüljön az akkori szigorú faji elkülönítés miatt.
Ezt lenyűgözően ábrázolja ezt Clint Eastwood 1988-as „Bird” című filmje.
Rodney 1950 és 1951 között Charlie Venturával, majd Oscar Pettiforddal játszott. Egészségi és drogproblémái miatt maga a bebop is hanyatlott. Az 1950-es évek nagy részét börtönben töltötte. Hosszú időre eltűnt a dzsesszből, zenészként dolgozott Las Vegasban. 1980-ban jelentős felvételekkel tért vissza Ira Sullivannel, Charles McPhersonnal, később Chris Potterrel, Dick Oattsszal és Gerry Diallal játszott. Zeneileg az 1990-es évekig aktív maradt.
Zenekarvezető
[szerkesztés]- 1951: First Sessions – Volume 3
- 1952: Red Rodney Quintets
- 1957: Red Rodney 1957 (Ira Sullivan, Tommy Flanagan, Oscar Pettiford, Philly Joe Jones)
- 1959: Fiery
- 1959: Red Rodney Returns
- 1973: Bird Lives!
- 1973/1981: Bluebird
- 1974: Red Rodney plays Superbop (Sam Noto, Dolo Coker, Ray Brown, Shelly Manne)
- 1976: Yard's Pad (Arne Domnérus, Red Mitchell, Ed Thigpen, Bengt Hallberg)
- 1981: Night and Day (Ira Sullivan)
- 1982: Spirit Within (Ira Sullivan)
- 1986: No Turn On Red
- 1988: Red Giant
- 1988: One For Bird
- 1988: Red Snapper
- 1992: Then And Now
- 1993: The Tivoli Session
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Német Nemzeti Könyvtár: Gemeinsame Normdatei (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). Encyclopædia Britannica Online. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Barry Kernfeld (2017. november 29.). „Rodney, Red (27 September 1927–27 May 1994), jazz trumpeter”. American National Biography Online. DOI:10.1093/ANB/9780198606697.ARTICLE.1803457. (Hozzáférés: Hiba: Érvénytelen idő.)
- ↑ Német Nemzeti Könyvtár: Gemeinsame Normdatei (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország). (Hozzáférés: 2014. december 14.)
Források
[szerkesztés]- https://www.allmusic.com/artist/red-rodney-mn0000883694#biography
- https://jazzjournal.co.uk/2023/07/25/red-rodney-drugs-crime-and-all-that-jazz/
- https://www.allaboutjazz.com/musicians/red-rodney/
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Red Rodney című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.